Háttér: A degeneratív kórképekkel kapcsolatos ismereteink az utóbbi években jelentősen bővültek (etológia, pathológia és prevalencia). Az osteoarthritis (OA) rehabilitációjában az instabil eszközök relevanciája az utóbbi évek nemzetközi kutatásainak köszönhetően megnőtt, továbbá több nemzetközi szakirodalomban igazolták már a zárt kinetikus láncban történő edzés hatékonyságát több vizsgálati populáció esetében. Cél: Kutatásunkban egy idősödő OA-ban szenvedő populációra adaptált zárt kinetikus láncban végzett TRX Suspension Trainerrel történő intenzív 4 hetes edzésprogram hatékonyságát hasonlítottuk össze egy általános fizioterápiás alapelveknek megfelelően összeállított nyílt kinetikus láncú gyakorlatokból álló edzésprogram hatékonyságával, valamint egy mozgásprogramot nem végző kontrollcsoport négy hét alatt bekövetkező változásaival. Anyag és módszer A mintába 55-75 év közötti OA-ban szenvedő betegek kerültek, két mozgásprogramban részt vevő és egy kontrollcsoportra bontva, 25-25-25 fővel. Eredmények A zárt kinetikus láncú edzésekben részt vevő csoport eredményei jelentősen nagyobb mértékben javultak a statikus egyensúlyozási képességet (p<0,001), az erő-állóképességet (p=0,003), a functionális teljesítőképességet (p=0,004) illetően, valamint nagyobb mértékben fejlődött az alanyok izomereje és az ízületi mozgástartománya is, mint a másik két csoporté. Limitációk: Rövid idő a mozgásprogram kivitelezésére, kis alanyszám, izomerőmérő készülék hiánya. Következtetés: Méréseink alapján a zárt kinetikus láncú gyakorlatok alkalmazása felfüggesztéses eszköz segítségével hatékony Iehet idős OA-ban szenvedő betegek körében.  Kulcsszavak: zárt kinetikus lánc, nyílt kinetikus lánc, TRX suspension trainer, osteoarthritis