Az esendőség (frailty) prognosztikai szerepe érsebészeti beavatkozáson átesett betegekben / Czobor Nikoletta Ráhel [et al.]
Bibliogr.: p. 25-26. - Abstr. hun., eng.
In: Aneszteziológia és Intenzívterápia. - ISSN 0133-5405. - 2018. 48. évf. 4. sz., p. 20-26. : ill.
Bevezetés: A klinikai tapasztalat azt mutatja, hogy a hagyományosan vizsgált és számba vett klinikai és fiziológiai tényezők mellett a pszichoszociális faktorok erősen befolyásolják az érműtéten átesett betegek felépülését. A frailty koncepciója számos mérhető adattal egészíti ki a hagyományos rizikóbecslő skálákat. Jelen vizsgálat célja, a kevésbé gyakran használt, ám annál jelentősebb frailty kockázati faktorok vizsgálata érműtéten átesett beteganyagon. Módszerek: A prospektív vizsgálat jelen fázisa 124 érsebészeti beteg adatát tartalmazza, akik 2014 július és 2016 február között elektív vagy sürgős érsebészeti beavatkozáson estek át. Preoperatívan felvételre került: Hungarostudy kivonat (2013), Beck Depresszió Skála (BDI), Mini Mental State Examination (MMSE), Időskori Depresszió Kérdőív (GDS) és a Spielberger Szorongási kérdőív (STAI). A perioperatív szakban minden perioperatív adatot regisztráltunk, minden beteg az ASA Physical Status Classification System és a VascularPOSSUM Score (Physiological and Operative Severity Score for the enUmeration of Mortality and Morbidity) szerint kategorizálásra került. Elsődleges végpontnak a korai (<30 nap) posztoperatív szövődményeket, a kórházon belüli halálozást, valamint a kórházi és intenzív osztályos tartózkodás hosszát tekintettük. Eredmények: A betegek 25%-ban (n=31) fordult elő szövődmény a posztoperatív szakban. A kumulatív komplikációk előfordulása hosszabb műtét (OR=1,001; 95% CI=1,00-1,001; p=0,005) és magasabb szorongásos állapotok (STAI-T érték: OR=1,003; 95% CI= 1,00-1,06; p=0,045) esetén szignifikánsan nőtt. Korra, nemre és V-POSSUMra korrigált többváltozós modellben, a műtéti idő (OR=1,009; 95% CI= 1,001-1,016; p= 0,022) és a szorongás (STAI-T érték: OR=1,044; 5% Cl: 1,0061,083; p=0,022) tűnik a korai posztoperatív szövődmények független prediktorának. Következtetések: A kockázati faktorok preoperatív identifikálása javítja mind a betegbiztonságot, mind a kórházi kezelés minőségét és segít megelőzni a későbbi rehospitalizációk gyakoriságát. Mivel a frailty különböző elemei minimális terápiás beavatkozások segítségével effektíven mérsékelhetők, a preoperatív szűrés mindenképp ajánlott. Kulcsszavak: frailty, esendőség, depresszió, szorongás, érsebészet, preoperatív kockázatbecslés, posztoperatív kimenetel