Bevezetés: Parkinson-kóros betegek járás- és egyensúly fejlesztésére számos mozgásterápiás módszert használnak. Magyarországon a sportterápia kevésbé elterjedt a rehabilitációban. Célkitűzés: Parkinson-kóros betegeknél táncos elemeket tartalmazó sportterápia alkalmazása, valamint a betegeknél felmérni a mobilitást, járást, egyensúlyt és a hangulati zavar mértékét. Módszer: Kvázi experimentális eset-kontroll felmérésünk során 20 Parkinson-kóros beteget (Hoehn-Yahr Skála II-III.) vizsgáltunk a PTE Neurológiai Klinikán, 2017 őszén. A vizsgálati csoportba 10 beteg került, ahol azok 3 hónapon keresztül heti kétszer 60 perces tánc sportterápiás órán vettek részt. A kontroll csoportba szintén 10 beteg került, akik nem részesültek tánc sportterápiában. A felmérés során a mobilitás, járás, egyénsúly vizsgálatára a Timed Up and Go Tesztet, a hangulat és depresszió mértékének mérésére a Beck-féle Depresszió Skálát alkalmaztuk. A változásokat és a csoportok közötti eltéréseket egymintás és kétmintás t-próbával vizsgáltuk, ezek elvégzéséhez az SPSS 22.0 szoftvert alkalmaztuk. Eredményeinket p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: A beavatkozást megelőző és az azt követő eredményekben szignifikáns javulást találtunk a betegek mobilitását, járását, egyensúlyát (p=0,043) és depresszió szintjük mértékét (p=0,016) tekintve, szemben a kontroll csoport eredményeivel. A vizsgálati csoport és a kontroll csoport beavatkozás utáni eredményei között szignifikáns különbséget találtunk mobilitásukban, járásukban, egyensúlyukban (p=0,002) és depresszió szintjük mértékében (p=0,020). Megbeszélés: A táncos elemekkel kialakított mozgásprogram megfelelő kiegészítő terápia lehet Parkinsonkóros betegek esetében.  Kulcsszavak: Parkinson-kór, tánc sportterápia, egyensúly és mobilitás