Somogyi professzor 1951-ben igazolta, hogy a vércukoresést követő ismételt glukózterhelés a vártnál nagyobb vércukor-emelkedést eredményez. Folyamatos vércukor-monitorozás hiányában feltételezte, hogy a reggel, ébredéskor mért magas vércukorszint éjszakai hypoglykaemia következménye. A posthypoglykaemiás hyperglykaemiát első leírójáról Somogyi-jelenségnek nevezték el. Napjainkban folyamatos szöveti cukorméréssel igazolható volt, hogy a reggel mért <5,0 mmol/l-es vércukorszint az esetek 94%-ában észrevétlen éjszakai hypoglykaemiát jelez, legalább ilyen gyakorinak bizonyult azonban, hogy éjszakai/hajnali vércukoresést követően a reggel mért vércukor még 5,0 mmol/l fölötti maradt. E vizsgálatok arra is fényt derítettek, hogy a reggeli magasabb (>5,0 mmol/l) vércukorszinttel rendelkezők többségénél (57%- ánál) nem alakult ki éjszakai vércukoresés, az emelkedést a contrainsularis hormonok (elsősorban a növekedési hormon) hajnali-kora reggeli szekréciós csúcsa okozza (hajnali jelenség). Az eredmények együttes értékelésével megállapítható, hogy az éhomra mért magasabb vércukorszint csak az esetek negyedében írható a Somogyi-hatás számlájára, 3/4-e a hajnali jelenség következménye. A Somogyi-hatás tehát sokkal ritkább (28%) a korábban feltételezettnél. A jelen összefoglaló közlemény részletesen bemutatja, hogy hogyan előzhető meg nem kívánt vércukoresések előfordulása béta-sejt-pótló kezeléssel (szigetsejt- vagy pancreas-transzplantáció). Saját megfigyeléseink szerint e módon a súlyos vércukoresések mintegy 95%-a elkerülhető. Egyidejűleg végzett szigetsejt-vese, illetve pancreas-vese átültetés esetén további előnyt jelent a veseműködés további romlásának megállítása még akkor is, ha kis adag inzulin adása a beavatkozást követően is szükséges marad.  Kulcsszavak: hypoglykaemia, Somogyi-jelenség, hajnali jelenség, folyamatos cukorszint-monitorozás, szigetsejt/pancreas-vese átültetés