Bevezetés: Az EOS 2D/3D rendszerrel készült felvételeken nem ábrázolódik megfelelően a csontkor megállapítására leggyakrabban használt kéz és csukló. Célkitűzés: Kutatásunk célja, hogy alternatív csontkormérési lehetőségeket keressünk EOS-felvételeken való alkalmazásra. Módszer: 9 mérési módszer bevonásával pilotvizsgálatot végeztünk, amely alapján 5 módszert válogattunk be: nyaki csigolyát (Hassel-Farman), csípőlapátot (Risser 'plus'), térdet (O'Connor), sarokcsontot (Nicholson), csípőt (Oxford) értékelve. 114 egészséges, 2-21 éves eset EOS-felvételein intra- és interobszerver megbízhatósági vizsgálatot végeztünk, valamint Spearman-korrelációval összevetettük a csont- és kronológiai kort. Eredmények: A megbízhatósági vizsgálatok minden módszer esetében kiváló eredményt adtak (csoporton belüli korreláció >0,9), kivéve az O'Connor-módszert (0,865 - jó). A Nicholson- és a Hassel-Farman-módszer bizonyult a leggyorsabbnak (átlag: 17,5 mp és 33,4 mp), viszont a sarokcsontok 14%-a nem volt vizsgálható (a cervicalis esetén 1%). Minden módszer szignifikáns összefüggést mutatott a korral (korrelációs koefficiens >0,829). Az értékelésnél nehézséget jelentettek a nem ábrázolódó (12%) vagy egymásra vetülő (23%) csontrészek. Következtetés: Csontkor-megállapítás mind az 5 módszer alkalmazásával lehetséges, de kiemelkedett a nagy megbízhatósággal, gyorsan, közel az összes felvételen alkalmazható Hassel-Farman-módszer.  Kulcsszavak: EOS 2D/3D, csontkor, biológiai kor, kronológiai kor, Risser-jel