1992-ben az alapellátás átalakítása az egészségügyi reform sikertörténete volt. Mára az alapellátás válság ágazattá vált. A hagyományos egy orvos-egy nővér alapú praxisokra épülő alapellátás nem tarható fenn, mert a korszerű gyógyításhoz szükséges orvosi tudás már nem birtokolható egy személy által, és a szükséges korszerű orvos-technika nem működtethető költség-hatékonyan egy orvos által. Ezért a közösségi (team jellegű) megoldásoké, az orvosi együttműködésé a jövő. A fenntartható jövő iránya egy olyan folyamatosan fejlődő rendszer, melyben többféle ellátási forma tartósan él együtt, de a jellemző megoldás a mikrotérség szintű integráció, és a preferált modell az orvosi együttműködés, a praxisközösség, majd növekvő súllyal a csoportpraxis. Az átalakítás célja az egyenletes hozzáférés biztosítása egy olyan alapellátáshoz, amely alapvetően a tervezett ellátásokra (szűrés - gondozás) épül, és helyben nyújt magasabb szintű definitív ellátást.