A vénás tromboembóliás események (mélyvénás trombózis és a tüdőembólia) népegészségügyi jelentőségét az általuk okozott jelentős morbiditás és mortalitás adja. A tüdőembólia a kardiovaszkuláris halálozások harmadik leggyakoribb oka a szívinfarktust és a sztrókot követően. A vénás tromboembóliás megbetegedések tekinthetők a kórházban kezelt betegek leggyakoribb, megelőzhető halálokának. Az iparilag fejlett országokban a terhességgel összefüggő anyai halálozás leggyakoribb oka, valamint a daganatos betegek második leggyakoribb haláloka. A vénás tromboembóliához kapcsolódó, 30 napon belüli halálozás, amennyiben a beteg nem kap kezelést, a mélyvénás trombózis esetében 3%, míg tüdőembóliát követően 31%. A vénás tromboembólia késői szövődményei közé tartozik a poszt-trombotikus szindróma, a lábszárfekély és a pulmonalis hypertonia. Ezek a szövődmények az életminőséget súlyosan rontják. A tromboembóliás történések ismétlődési gyakorisága is jelentős. Az ismételten szükségessé váló kórházi kezelések hatalmas ráfordítást igényelnek az egészségügyi költségvetésből. Mivel a rendelkezésre álló megelőzés kellően hatékony alkalmazásáról még napjainkban sem beszélhetünk, ezzel a munkával is szeretnénk a fókuszt ráirányítani a tromboembóliás események kialakulását elősegítő tényezők jelentőségére.