A tranexámsav vérvesztést és kis vérzéses szövődményeket befolyásoló hatása cementes csípőprotézis beültetése után / Gombár Csaba [et al.]
Bibliogr.: p. 462-463. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2019.31324
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2019. 160. évf. 12. sz., p. 456-463. : ill.
Bevezetés: A tranexámsav (TXA) napjainkban rutinszerűen használt gyógyszer elektív ízületi protetizálás esetében, a műtét során kialakuló vérveszteség, illetve transzfúziós igény csökkentése céljából. Célkitűzés: A dolgozat célja, hogy értékelje a tranexámsav kis vérzési szövődményekre kifejtett hatását cementes csípőprotézis beültetése során, amikor rivaroxabant használunk antikoagulánsként, melynél az elmúlt időszakban több vizsgálat is nagyobb arányban előforduló sebgyógyulási zavart igazolt. Módszer: Retrospektív módon vizsgáltuk a csípőprotézis-beültetésen átesett betegeket. Azok a betegek, akiket 2014. január és november között perioperatív tranexámsavval kezeltek, a TXA-csoportba kerültek. Ezt a csoportot a 2012 februárja és decembere között, a tranexámsav bevezetése előtt hasonló beavatkozáson átesett betegek adataival hasonlítottuk össze (kontrollcsoport). Vizsgáltuk a tranexámsavnak a műtéti seb vérzésére és váladékozására, a seb körül látható bőrfelszíni haematoma méretére, a combtérfogat-változásra és a számított perioperatív vérveszteségre kifejtett hatását. Eredmények: Összesen 168 beteget vontunk be a vizsgálatunkba, 81 beteget a TXA-csoportba és 87 beteget a kontrollcsoportba. A posztoperatív combtérfogat-növekedés kisebb mértékű, mindössze 270,3 ml (129,1?449) volt a TXA-csoportban, míg 539,8 ml (350?864,8) a kontrollcsoportban (p<0,001). A számított perioperatív vérveszteség kisebb volt a TXA-csoportban (1150 ml [780?1496]), mint a másik csoportban (1579 ml [1313?2074]) (p<0,001). A tranexámsavval kezelteknél a transzfúziós igény több mint a felére csökkent, itt a betegek 15%-a, míg a kontrollcsoportban a 39%-uk kapott vért. Következtetések: A tranexámsav csökkentette a posztoperatív combtérfogat-növekedés, a műtéti sebvérzés és a bőrfelszínen látható haematoma mértékét akkor is, amikor rivaroxabant használtunk antikoagulánsként. További nagy esetszámú kutatások szükségesek, hogy vizsgálják a tranexámsavnak a kis vérzési szövődményekre és azok potenciális szövődményeire (posztoperatív fertőzés) kifejtett hosszú távú hatását. Kulcsszavak: teljes csípőprotézis, vérzés, rivaroxaban, tranexámsav, vénás thrombosis