A humán cytomegalovirusinfekció a leggyakoribb emberi vírusfertőzések közé tartozik. Ép immunrendszerű személyekben kezelést rendszerint nem igényel. A T-sejtes immunválasz sérülése esetén ugyanakkor a korábban latens fertőzés reaktiválódik, esetenként súlyos szervi érintettséggel járó vírusbetegség alakulhat ki. A jelenleg elérhető humán cytomegalovirusellenes vegyületek száma csekély, megelőzés, illetve kezelés céljából ganciklovir, valganciklovir, foszkarnet vagy cidofovir adható. A felsorolt szerek klinikai használatát legfőképpen a toxicitásuk korlátozza. Új terápiás alternatívák után kutatva egyedül a terminázkomplex-gátló letermovir hatékonyságát és tolerálhatóságát sikerült bizonyítani. Őssejttranszplantáltak körében végzett klinikai vizsgálatban a letermovir szignifikánsan csökkentette a humán cytomegalovirusreaktiváció arányát, javította a túlélést. Az alkalmazhatóságot korlátozó mellékhatást nem észleltek. A humán cytomegalovirusreaktiváció szempontjából veszélyeztetett betegek körében megfelelő antivirális stratégiát kell követni. A legelőnyösebbnek az antivirális profilaxis, illetve a diagnosztika által vezérelt preemptív terápia tűnik.  Kulcsszavak: humán cytomegalovirus, vírusreaktiváció, ganciklovir, foszkarnet, letermovir