A krónikus szívelégtelenség incidenciája világszerte emelkedik elsődlegesen az újonnan diagnosztizált megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenvedő betegek magas számának köszönhetően. A szívelégtelen betegek krónikus ellátást és gyakori kórházi kezelést igényelnek, amely nemcsak az életminőségre van negatív hatással, de a társadalomra is jelentős anyagi terhet ró. A szívelégtelenség patofiziológiájának megismerésével párhuzamosan terápiás stratégiánk egyre inkább a reaktív felől a preventív felé tolódott, mint például a testsúly napi követése és a szívelégtelenség ellátásában jártas nővérekkel való rendszeres kapcsolattartás. A technológia fejlődésével noninvazív telemonitorozás is lehetővé vált, amely rendszeresen és automatikusan továbbít bizonyos paramétereket az egészségügyi centrumba, mint például szívfrekvencia, vérnyomás, testsúly és napi aktivitás. A defibrillátorok és reszinkronizációs terápia elterjedése lehetővé tette különböző szenzorok integrálását, amelyek alkalmasak lehetnek a folyadékfelesleg monitorozására és emiatti kórházi felvétel szükségességének előre történő megjóslására. Mivel ezen módszerek sikere limitáltnak bizonyult, implantálható hemodinamikai monitorok kerültek kifejlesztésre, melyek használata a szívelégtelenség miatti halálozás és kórházi felvételek számának csökkenéséhez vezetett. Ezen közlemény a szívelégtelenségben szenvedő betegpopuláció számára rendelkezésre álló invazív és noninvazív telemonitorozási lehetőségeket, valamint az ezekkel elért eredményeket foglalja össze.  Kulcsszavak: szívelégtelenség, telemonitorozás, hemodinamikai monitorok, halálozás