Bevezetés és célkitűzés: A kórházi fertőzések gyakorisága az infekció kontroll megjelenése óta csökkent, de továbbra is súlyos problémát jelent. Célom felmérni, hogy az MRSA kialakulását mely tényezők befolyásolják, és mekkora a szerepe az ápolói magatartásnak. Anyag és módszer: Keresztmetszeti vizsgálat. Célcsoport az intenzív osztályon (esetcsoport n=46) és sebészeti osztályon (kontroll csoport n=45) dolgozó ápolók, beválasztásra az aktív betegágy mellett, kizárásra a nem ágy mellett dolgozók kerültek. A mintaválasztás nem véletlenszerű. A vizsgálat a pécsi és szekszárdi kórház intenzív és sebészeti osztályain történt, 2012. 09. 01.-12. 01. között. Az adatgyűjtés alapja a WHO kézhigiénés önértékelési kérdőíve, amelyet kiegészítettem saját kérdésekkel. Az adatokat gyakorisággal és X2 próbával, a Microsoft Excelben dolgoztam fel. Eredmények: A szekszárdi (p=0,006) és az intenzív (p=0,027) osztályokon szignifikáns különbség mutatkozott az ismeretek terén azok között, akik gyakoribbnak vélték a kézhigiénés emlékeztetőket osztályukon. A kézhigiénés oktatások gyakorisága és a bevallott MRSA gyakoriság között valószínűsíthető összefüggés, ugyanis a legtöbb osztályon elmondható, hogy ahol gyakoribbnak vélték az oktatásokat az MRSA bevallott gyakorisága kevesebb volt. A direkt kézhigiénés auditokkal kapcsolatosan elmondható, hogy a pécsi (p=0,011) és a sebészeti (p=0,022) osztályokon szignifikáns különbség mutatkozott a direkt kézhigiénés auditok bevallott gyakorisága és az MRSA vélt gyakorisága között. Következtetések: A bedside kézfertőtlenítési technika alkalmazása, az egyfázisú kézfertőtlenítő megfelelő használata és a gyakoribb kézhigiénés oktatások az MRSA gyakoriságának csökkenését okozhatják. A gyakoribb kézhigiénés auditok és a több helyen kihelyezett kézhigiénés emlékeztetők segíthetik a kézhigiénés ismeretek fejlődését.