A kardiovaszkuláris autonóm neuropathia (CAN) rossz prognózisú, a betegek életminőségét is jelentősen befolyásoló szövődmény. A kedvezőtlen prognózist magyarázó potenciális okok sorában a legfontosabbak: fájdalmatlan szívinfarktus és iszkémia, a keringés- és légzés leállása, valamint a major ritmuszavarok. Ugyanezek az okok állhatnak a CAN legsúlyosabb szövődménye, a hirtelen halál hátterében. A korábban kialakuló paraszimpatikus neuropathia nyugalmi tachycardia és hipertónia jelentkezéséhez vezet. A diagnosztikában ma is alapvető a kardiovaszkuláris reflextesztek vizsgálata. Metabolikus következményként posztprandiális hyperglykaemia és hypoglykaemia fordulhat elő, így a CAN a glükózvariabilitás növekedéséhez vezet. A CAN terápiájának legfontosabb összetevői: optimális anyagcserehelyzet biztosítása, rizikófaktorok kezelése, ezen belül hangsúlyozottan a hipertónia terápiája, benfotiamin és alfa-liponsav adása. CAN-ben szenvedő betegekben optimális egy olyan antidiabetikum adása, amelyik hatékonyan mérsékli a posztprandiális hyperglykaemiát, és ugyanakkor glükózdependens hatásából adódóan nem jár hyperglykaemiával. Ennek a kívánalomnak a DPP4-gátlók megfelelnek. A sitagliptin az egyetlen DPP4-gátló, amely kardiovaszkuláris szempontból maximálisan biztonságosnak tekinthető. A hipertónia kezelésére a szénhidrát-anyagcserére gyakorolt előnyös hatásuk következtében különösen előnyös a cukorbetegekben egyébként is elsőként választandó ACE-gátlók adása, a legmarkánsabb antihipertenzív hatás pedig a kalciumcsatorna-blokkolóktól várható. Ily módon a ramipril-amlodipin fix kombináció igen előnyös választásnak tűnik. A neuropathia specifikus gyógyszerei sorában autonóm neuropathia fennállása esetén az alfa-liponsav a leghatékonyabb. Az Egis Gyógyszergyár Zrt. Támogatásával.