Az esettanulmány a 17 éves Evelin kilenc hónapig tartó pszichoterápiája első 2,5-3 hónapig tartó időszakát ismerteti. Célom annak bemutatása, hogy a Thalassa Ház terápiás közösségében a különböző színterek integrálása jelenti a kezelés lényegének egyik lehetséges olvasatát. A terápiás közösség jellemzőinek, működésének, pszichoterápiás programjának rövid ismertetése megalapozza a sokszínű terápiás történet megértését. Miután az olvasó rövid jellemzés alapján elképzelheti Evelint, átélheti az első hetek történéseit, s vázlatos képet kap a páciens élettörténetéről. Evelin próbaideje után hosszabb távon elköteleződik. Ekkor engedi meg magának, hogy nehézségeit a közösség terében lejátssza, önsértések formájában megjelenik öndestruktivitása. A kezelés megszakításának kísérlete jelenti az első fordulópontot. A tanulmányban különböző színtereknek nevezem a terápiás közösség mátrixán belül markáns határokkal különválasztható struktúrákat. Ezek közül először azt tárgyalom, hogy a közösségben hogyan volt jelen Evelin, majd hogy a teamben hogyan dolgoztunk a megbeszéléseken, személyzeti csoportokon a belénk vetített szelf- és tárgyrészek integrációján, hogy a különböző szerepű segítők hogyan váltak fontossá Evelinnek. Végül abból is ízelítőt nyújtok, hogy ezek a folyamatok hogyan tükröződtek a pszichoterápiás csoportok világában. Kulcsszavak: terápiás közösség - színterek - serdülő - önsértés