Bevezetés: A közleményben bemutatott vizsgálat célja az egészségmagatartásra ösztönző - különböző témájú és eltérő mértékben félelemkeltő - társadalmi célú reklámok (TCR-ek) megítélésének tanulmányozása volt a vizsgálati személyekre jellemző megküzdési módokkal összefüggésben. Aktualitása abban áll, hogy a személyiségvonások és a meggyőzhetőség kapcsolatából kiindulva gyakorlati következtetéseket von le a sikeres egészségkommunikáció megformálására. A vizsgálat elméleti keretét Kim Witte Kiterjesztett Párhuzamos Feldolgozási Modellje (EPPM), illetve Endler és Parker megküzdési stílusokkal kapcsolatos koncepciója adja. Módszer: Az online felületen, kérdőíves módszerrel zajló vizsgálat mintáját 140 fiatal felnőtt alkotta. A vizsgálati személyek két-két félelemkeltő társadalmi célú reklám megtekintését követően az RBD (Risk Behavior Diagnosis) Skála itemein keresztül ítélték meg a reklámokat, majd a Megküzdés Stresszhelyzetekben kérdőív (CISS-48) tételeire adtak választ. Eredmények: A hipotézisek vizsgálata során végzett ismételt méréses varianciaanalízis alapján a megküzdés és a meggyőzésre adott válaszok közötti összefüggés nem lineáris és nem univerzális. Következtetések: Egyértelmű következtetést nem vonhatunk le a konsruktumok kapcsolatáról, de valószínűsíthető, hogy a személyekre jellemző megküzdési mód és a társadalmi célú reklámokra adott válaszok kapcsolatában a reklámok témája fontos módosító, vagy közvetítő tényező lehet. Kulcsszavak: egészségmagatartás, egészségkommunikáció, félelemkeltés, társadalmi célú reklám, Kiterjesztett Párhuzamos Feldolgozási Modell, feladat-, érzelem-, elkerülésorientált megküzdési stílusok