Célkitűzés: Munkánk célja az önkezűleg húgycsőbe helyezett idegen testek következményeként fellépő urológiai és a kiváltó okként jelenlévő pszichológiai problémák vizsgálata volt. Írásunkban a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának beteganyagából összegyűjtött eseteket vettük górcső alá, és kollektív esetbemutatással összegeztük azok sebészeti és pszichológiai vonatkozásait. Esetbemutatás: 1996 és 2016 között 24 esetben találkoztunk olyan idegen terimével a húgycsőben vagy a hólyagban, melyek behelyezése egyértelműen önkezűleg történt. Az átlagéletkor 42,5 év (17-68) volt, az ellátott betegek 80%-a (19 eset) volt férfi; mellettük mindössze 5 volt nő. 16 esetben a beteg egy héten belül (jellemzően az első 48 órában) jelentkezett, 6 beteg pedig csak hetekkel később jutott el urológiai rendelésre. Minden esetben elvégeztük az idegen testek eltávolítását: 19 esetben transzuretrálisan (a húgycsövön keresztül), 5 betegnél nyílt, húgyhólyag megnyitásával járó operációval. A fenti betegek pszichológiai/pszichiátriai kivizsgálása - egyértelmű és súlyos pszichés tünet hiányában - kórházi kezelésük alatt nem történt meg, ám mindegyik esetben javaslatot tettünk ennek későbbi elvégzésére. Következtetés: Az ismertetett és a fentiekhez hasonló esetekben a larvált pszichés probléma egy akut-szubakut urológiai kórképben materializálódik. Ennek ismeretében tehát a probléma primer megoldása és a remisszió megelőzése csak a két probléma paralel menedzsmentjétől várható. Kulcsszavak: maszturbáció, idegen test, húgycső