Az elmúlt években a szkizofrénia folyamatos fenntartó kezelésében alkalmazott antipszichotikumok emberi szervezetre, különösen az idegrendszerre kifejtett hosszú távú, kumulatív és potenciálisan káros hatása tekintetében több kétely is megfogalmazódott. Közleményünk célkitűzése az, hogy a gyakorló klinikusok számára összefoglaljuk a folyamatos fenntartó kezeléssel kapcsolatos irodalmi adatokat. Az eredmények azt támasztják alá, hogy folyamatos fenntartó antipszichotikus kezeléssel szignifikánsan csökkenthető szkizofréniában a relapszusok rizikója és javítható a betegség hosszú távú kimenetele. Az idegrendszerre kifejtett hosszú távú hatást tekintve még számos kérdés tisztázatlan, és nem egyértelmű, hogy a különféle változások közül mi társul a betegség lefolyásával vagy az antipszichotikus kezelés hatékonyságával és mellékhatásaival. A rendelkezésre álló adatok szerint meghatározható az antipszichotikumok hatékony és biztonságos adagja, és kerülni kell a magas antipszichotikus dózisok alkalmazását. Áttekintő közleményünk konklúziója, hogy a folyamatos fenntartó kezelés során a minimálisan hatékony antipszichotikum adagok alkalmazására kell törekedni. Kulcsszavak: szkizofrénia, antipszichotikumok, fenntartó kezelés, mortalitás, agyvolumen, terápiás dózis