A 2-es típusú diabétesz optimális kezelése megköveteli a patofiziológiai eltérések megértését. A dysglykaemia komponensei, az éhomi (bazális) hyperglykaemia, az étkezést követő vércukor-emelkedés és a variabilitás mind a 2-es típusú cukorbetegséghez kapcsolódó mikro- és makrovaszkuláris szövődmények független kockázati tényezői. A klinikai vizsgálatok sorra megerősítik, hogy a korai kettős vagy hármas kombinációs kezelés számos előnnyel bír ezeknek a komplex eltéréseknek a megoldásában a monoterápiához képest. A metformin, DPP-4-gátló és SGLT-2-inhibitor kombináció egy kardiovaszkuláris és diabetológiai szempontból is rendkívül előnyös és biztonságos kezelési lehetőséget jelent a 2-es típusú diabéteszhez vezető patofiziológiai útvonalak nagy részét lefedő, komplementer hatásmechanizmusoknak köszönhetően, míg a metformin, DPP-4-gátló és bázisinzulin rezsim kellően hatékony és kényelmes alternatívája lehet a bázis-bólus inzulinkezelésnek. A bemutatott esetek azt igazolják, hogy a mindennapi gyakorlatban a szitagliptin kombinációs kezelések 2-es típusú cukorbetegségben tartósan képesek csökkenteni a vércukorszintet, mérsékelni az étkezést követő vércukor-kiugrásokat és jelentősen meghosszabbítani a normoglykaemiában eltöltött időt, azaz hatékonyan tudják javítani a teljes metabolikus kontrollt alacsony hypoglykaemia-kockázat és a testsúlycsökkentés lehetőségének megőrzése mellett. Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, glükózvariabilitás, kombinációs terápia, szitagliptin Egis Gyógyszergyár Zrt.