A minősített lillafüredi gyógybarlangban érvényesülnek a rehabilitációban hasznosítható klimatológiai feltételek. Jelen munkánk célja egyszerű fizioterápiai módszerekkel mérhető paraméterekkel a barlangterápiára való alkalmasság hátterét elemezni. A vizsgálat a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Légzőszervi Rehabilitációs Osztályán történt COPD, vagy asthma bronchialéban szenvedő betegek részvételével. Két betegcsoport közül az egyiknek programrésze volt a barlangterápia, míg a másiknak nem. Objektív paraméterként meghatároztuk az ideális testtömegtől való eltérést, vizsgáltuk a gerinc fiziológiás görbületeit és meghatároztuk a mellkas mobilitását. A betegek állóképességéről a 6 perces járásteszttel, valamint az akaratlagos apnoe idő mérésével tájékozódtunk. A betegek dokumentációja alapján az ischaemias szívbetegség meglétét is vizsgáltuk. A betegek szubjektív egészségpercepcióját SF-36 kérdőívvel mértük. A csoportok közötti összehasonlítás kétmintás Student-féle t-próbával, a diszkrét eloszlású változóknál a Pearson-féle X2-próbával történt. A barlang-csoportban 30 beteget vizsgáltunk (9 férfi és 21 nő, az átlagos életkor 60,33+-6,62 év), míg a kontraindikált-csoportban 16 beteg szerepelt (6 férfi és 10 nő az átlagos életkor 66,4+-7,22 év). A vizsgált társbetegség meglétében tendencia jelleggel mutatkozott különbség (p=0,061). A járásteszt esetén a barlang-csoport szignifikánsan jobban teljesített (p< 0,001). Betegcsoportjainkban a jelentős túlsúly, a csökkent mellkasmobilitás és a tartáshibák igen magas arányban voltak jelen. Kulcsfontosságú azon betegek kiszűrése, akik nem tehetők ki a barlangi terápiás teremhez vezető út nehézségének, s eldöntendő, hogy javallani, vagy épp kontraindikálni kell a szpeleoterápiát. Kulcsszavak: barlangterápia, állóképesség, egészségérzet