A Római Birodalomban a nagy keresztényüldözés befejezése idején élt Galliában Liborius, Le Mans városában. Latin műveltségű fiatalemberként papnak tanult, majd a város püspöke lett. 49 éven át szolgált püspöki hivatásában. Evangelizált, a keresztény hit terjesztése ügyében templomokat épített, számos papot szentelt, diakónusokat nevelt, keresztelt és temetett. Halála után nyughelyén rendszeresen történtek csodák, csodás gyógyulások, amelyek főleg a húgyúti kövességben szenvedőket segítették. Emiatt 835-ben csontereklyéit a katedrális oltárába emelték. 836-ban I. Lajos frank király rendelkezésére az ereklyéket díszes tartóban, zarándokok tömeges kísérete mellett Paderbornba kísérték, ezzel a "jótett-adománnyal" próbálván erősíteni a még gyenge lábakon álló észak-német keresztény vallásgyakorlást. A két város közötti "Szeretet által kötött örök testvériség" a legrégibb, még ma is élő szerződés. A XIII. században egy érseki zarándok kőbeteg gyógyulása került leírásra, azóta ábrázolják Szt. Liboriust a püspöki ruhájában, egyik kezében a Bibliát, rajta 3 követ tartva. Szent Liborius tisztelete nem csak Francia- és Németországban teljesedett ki, de Olasz-, és Spanyolországban is, sőt az akkori Magyarország területén is őriznek ritka bizonyítékokat, a Szt. Liboriushoz kötődő hitről. Világszerte őrzik ma is nevét és tiszteletét, Magyarországon két templomnak is védőszentje, Almásfüzitőn ereklyedarabját is őrzi az oltár. Tanulmányozván a szentről szóló több archeológiai és urológiai közleményt, fennmaradt dokumentumokat, következtetésként megállapíthatjuk, hogy Szent Liboriust az urológia védőszentjének kell tekinteni!