A stroke világszerte a leggyakoribb betegség, mely tartós munkaképtelenséget, illetve önellátási nehézséget okoz. A fejlett országokban jelenleg a 3. leggyakoribb halálok, incidenciája az utóbbi időben növekszik. A kardiovaszkuláris betegségek világszerte vezető halálokok, bár a fejlett országokban - köszönhetően a coronariaintervencióknak és a magas szintű rehabilitációnak - mind a halálozás, mind a késői szövődmények száma csökkenő tendenciát mutat. A rehabilitációs kezelés mind a stroke, mind az akut coronaria szindróma után létfontosságú. A stroke-betegek rehabilitációs kezelésének legfontosabb eleme a funkcionális állapot helyreállítása, hogy a beteg munkaképes, de legalább önellátó legyen. A kardiológiai rehabilitáció a legfontosabb alapelve a rizikóstratifikálás, a rizikófaktorok optimális farmakológiai és nem farmakológiai kezelése, illetve a megfelelő edzettség kialakítása, fejlesztése aerob tréning formájában. Tekintettel arra, hogy a rizikófaktorok mindkét betegségcsoportban hasonlóak, felmerül annak a lehetősége, hogy stroke-betegeken változatlan vagy adaptált kardiológiai rehabilitációs modell alapján dolgozzunk, mely mind az akut stroke-ot elszenvedettek, mind strokebetegség után akut coronaria szindróma miatt rehabilitált betegek számára előnyös. Számos vizsgálat mutatja, hogy az optimális rizikócsökkentés és az adaptált aerob tréning elősegíti a mozgások gyors javulását, illetve jelentősen csökkenti az ismétlődő kardiovaszkuláris események előfordulását. Az adaptált fizioterápia zömmel egyéni vagy kiscsoportos foglalkozást igényel, ezért humánerőforrás-igénye nagy, speciális műszeres berendezés igénye van, ezért megvalósítása nehéz. Megvalósulás esetén optimális lehetőséget biztosít stroke-ot elszenvedett betegek minél teljesebb restitúciójára és a későbbi szövődmények minimalizálására. Kulcsszavak: stroke, neurorehabilitáció, kardiorehabilitáció, aerob tréning, rizikófaktorok