A petefészekrák a leggyakoribb nőgyógyászati daganat okozta halálozási ok, és a legtöbb betegség előrehaladott FIGO stádiumban kerül diagnosztizálásra. Az iniciális debulking műtét és az első vonalbeli paclitaxel/carboplatin kombinációs kemoterápia alkalmazásának ellenére, a betegek közel kétharmada relabál az első három évben. A petefészekrák kezelésére irányuló kutatások az utóbbi években elsősorban a fenntartó kezelésekre irányultak, a betegek progressziómentes időszakainak hosszabbítása céljából. A relapszusok molekuláris biológiájának egyre jobb megértése az angiogenezis-gátló bevacizumab és kemoterápiák kombinációinak bevezetéséhez vezetett, melyek az iniciális, a fenntartó és a relabáló (platinaszenzitív és platinarezisztens) daganatok esetében egyaránt hatásosnak bizonyultak. Az utóbbi időben egy új fenntartó kezelés került alkalmazásra a mindennapi klinikai rutinban, a PARP-gátló olaparib monoterápia, mely a platinaszenzitív, relabáló, magas grádusú szerózus petefészekrákok kezelésében bizonyult hatásosnak. Az új terápiák bevezetésének ellenére azonban még számos tisztázatlan kérdés van a relabáló epithelialis petefészekrákok kezelésében. Jelen áttekintés célja a kiújuló, progrediáló petefészekrákok terápiás lehetőségeinek összefoglalása az evidenciák és az új terápiás modalitások tükrében. Kulcsszavak: relabáló petefészekrák, kemoterápia, fenntartó terápia, angiogenezis-gátlás, PARP-inhibitor