A szimpatikus túlműködés és a ß-blokkolók / Benczúr Béla
Bibliogr.: p. 470. - Abstr. hun.
In: Háziorvos Továbbképző Szemle. - ISSN 1219-8641. - 2017. 22. évf. 7. sz., p. 464-470. : ill.
A szimpatikus túlműködés kulcsfontosságú etiológiai tényező a szív-érrendszeri betegségek kórélettanában, amit nemcsak az magyaráz, hogy a hipertónia kialakulásában, fenntartásában és progressziójában is részt vesz, hanem annak szövődményeiben (koszorúér-betegség, ritmuszavarok, szívelégtelenség, hirtelen szívhalál) is alapvető szerepe van. A szimpatikus idegrendszer (SNS) számos, a szervezet homeosztázisának fenntartásában fontos folyamatban szerepet játszik, pl. az energia-egyensúly, a vérnyomáskontroll. Az SNS legfőbb mediátora a noradrenalin-felszabadulás hatására létrejövő ß-adrenerg izgalom a szívben, a vesében és az erek falában. A noradrenalin tartós emelkedése szerepet játszik a metabolikus szindróma és más kardiovaszkuláris rizikófaktorok kialakulásában. A szimpatikus túlműködést számos tényező aktiválhatja, pl. az artériás baroreceptorok reflexes érintettsége, az inzulinrezisztencia, az angiotenzin-II és a leptin. Hatására emelkedik a szívfrekvencia, a só- és vízvisszatartás, fokozott perifériás érellenállás és a fokozott vénás visszaáramlás, amelyek mind a vérnyomás emelkedéséhez vezetnek. Az emelkedett pulzusszám jó markere a szimpatikus túlműködésnek, és jó hosszú távú prognosztikus tényezője hipertóniásokban a kardiovaszkuláris eseményeknek. A szimpatikus túlműködés leghatékonyabb kezelését a kardioszelektív ß-blokkolók jelentik, amelyek nemcsak a kedvezőtlen kardiovaszkuláris történések kockázatát csökkentik, de biztonsággal alkalmazhatóak COPD-ben, illetve metabolikus eltérések esetén is.