A szkizofrénia és gyulladásos bélbetegségek gyakoriságuk révén előfordulhatnak együttesen. A szerző szakrendelésén kezelt gyulladásos bélbetegségben szenvedő eseteket mutat be, ahol a bélbetegség hátterében pszichiátriai társbetegség volt, elemezve a diagnosztikai és kezelési problémákat. A szkizofrénia prevalenciája 0,27-0,85%, az gyulladásos bélbetegségek gyakorisága emelkedőben van. Mindkét betegségnél kifejezett az öröklődés, bár ennek mechanizmusa nem ismert. 2001-2017 között szakrendelésünkön 321 colitis ulcerosaban és 149 Crohn-betegségben szenvedő esetet láttunk el: közülük 5 beteg volt szkizofrén (1,08%). Eseteink mindegyike enyhe-közepes lefolyású volt. A diagnózisban és terápiában a legfőbb probléma az endoszkópos vizsgálat elfogadása és a hiányos terápiahűség volt. Az aminoszalicilátok nem befolyásolják a pszichiátriai betegséget, a szteroidoknak lehetnek dózisfüggő pszichiátriai mellékhatásai. A biológiai kezelés javíthatja, de kiválthatja is a szkizofrénia tüneteit. A haloperidolnak és klorpromazinnak kedvező hatása volt a colitis ulcerosára, de mellékhatásaik miatt alkalmazásuk korlátozott. A dopamin-antagonisták kísérleti modelleken csökkentik a bélfal gyulladását, klinikailag azonban a clonazepam és quetiapin ritkán mikroszkópos és iszkémiás colitist, pszeudoobstrukciót és a vékonybél Crohn-szerű gyulladását okozhatják. Mind a háziorvosoknak, mind a gasztroenterológusoknak ajánlott tudnia a gyulladásos bélbetegségek és a szkizofrénia együttes megjelenéséről. Kulcsszavak: Crohn-betegség, colitis ulcerosa, gyulladásos bélbetegség, szkizofrénia