Bevezetés: Az ST-elevációval járó szívinfarktusban (STEMI) a panasz kezdetétől az ér megnyitásáig eltelt idő (teljes ischaemiás idő = TIT) jelentősége a szívizommentés tekintetében jól ismert. Célkitűzés: A magyarországi, ST-elevációval járó szívinfarktusos betegeknél a TIT meghatározása és prognosztikus jelentőségének vizsgálata Magyarországon. Módszer: A szívinfarktusos betegek klinikai paramétereit, ellátásuk adatait az ellátók 2014. január 1-je óta kötelező jelleggel rögzítik a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter rendszerében. 2014. január 1. és 2016. március 31. között 27 157 beteg 28 408 infarktusos eseményének adata került rögzítésre. Vizsgálatunkban 7146, STEMI miatt kezelt beteg szerepelt, akiknél a panasz kezdetétől számított 24 órán belül percutan coronariaintervenció (PCI) történt, és ismertek voltak a részidők. Eredmények: Az utánkövetés átlaga 740 +- 346 nap volt. A TIT mediánja 260 perc, ezen belül a leghosszabbnak a prehospitális időt találtuk (medián 205 perc). A TIT befolyásolta a túlélést: amennyiben ez az idő 400 percnél rövidebb volt, akkor a 30 napos, illetve az 1 éves halálozás 7,5%, illetve 12,2% volt. Az ennél hosszabb idő esetén 9,2%, illetve 19,7% halálozási értékeket találtunk. A többváltozós elemzéskor rövid (<30 nap), közép- (30-364 nap) és hosszú távú (>=365 nap) túlélést vizsgáltunk. A diabetes a rövid, míg a kóros kreatininérték, a súlyos koszorúérstatus a rövid és a középtávú túlélést befolyásolta. A PCI a közép- és a hosszú távú túlélés szempontjából volt jelentős. A megelőző myocardialis infarctus és a TIT a hosszú távú túlélést befolyásolta szignifikáns mértékben. Következtetések: A TIT Magyarországon hosszú, az időveszteség döntő része a prehospitális időszakra esik. A TIT önálló prognosztikai tényező, az időveszteség csökkentése javíthatja a betegek késői életkilátásait. Kulcsszavak: ST-elevációval járó szívinfarktus, teljes ischaemiás idő, halálozás, szívinfarktus-regiszter