Az alsó végtag perifériás érbetegség (Lower Extremity Peripheral Artery Disease; LEPAD) az iparilag fejlettebb országokban egyre gyakrabban fordul elő, korunk egyik leggyakoribb betegségének, az érelmeszesedésnek jellegzetes megjelenési formája. Fontos, hogy a szív és agyi erek vizsgálata mellett az alsó végtagi érszűkület diagnosztikája, kezelése és rehabilitációja ma már egyenrangú része legyen a kardiovaszkuláris prevenció és rehabilitáció szerteágazó feladatának. Ezen betegségek kialakulásának folyamata azonos. Míg korábban a betegség csak a klinikai tünetek, a típusosan fellépő terhelésre jelentkező végtagfájdalom és szövődményeinek megjelenése után került a figyelem középpontjába, addig jelenleg előremutató szemléletváltás kibontakozásának lehetünk részesei. Nagyon egyszerű módon kivitelezhető szűrővizsgálatok felhívják a figyelmet a betegség gyakoriságára. Ha gondolunk rá és keressük a figyelmeztető jeleket, egyértelművé válik számunkra, hogy lényegesen gyakoribb és nagyobb jelentőségű betegségről van szó, mint korábban gondoltuk. Kiemelt cél az időben történő felismerés és kezelés, amelyek segítségével megelőzhető a szomorú végkifejlet, a végtagvesztés, amely a beteg életminőségét a lehető legnagyobb mértékben negatív módon befolyásolja. Külön figyelmet szükséges fordítani cukorbetegek esetében a megjelenésére, mert az alsó végtagi vérellátási hiány rendkívül nagymértékben fokozza az alsó végtagi fekélyképződés kialakulását. Kulcsszavak: perifériás érbetegség, kardiovaszkuláris prevenció, kardiovaszkuláris rehabilitáció, alsó végtag revaszkularizáció