Endometriosisnak nevezzük azt a kórképet, amelyre a méh üregén kívül, leggyakrabban a kismedencében elhelyezkedő, az endometriumhoz hasonló szövet jelenléte jellemző. Etiológiája ismeretlen, a legszélesebb körben elfogadott magyarázat a transzplantációs elmélet, mely szerint az endometriális sejtek/szövetfragmentumok retrográd menstruáció során, a petevezetékeken át jutnak a hasüregbe. Az irodalmi adatok szerint a megnövekedett méhen belüli mikrobás kolonizáció az akut endometriosis egyidejű előfordulásával társul. Az endometriosisra jellemző felszínesen terjedő elváltozások leggyakrabban a kismedencei szerveken és a hashártyán jönnek létre, igen változó megjelenési formában. A léziók lehetnek fehérek, barnák, vörösek, kékek és feketék, melyek kiterjedése apró petechiáktól a víztiszta bennékű papulákon át a nagyméretű endometriális plakkokig, kiterjedt adhaesiókig és a petefészek csokoládécystáig változik. Endometriosisra kell gondolni infertilitas, dysmenorrhoea, krónikus kismedencei fájdalom, dyspareunia, dyschesia/ haematochesia, diarrhoea, tenesmus, dysuria/haematuria, pollakysuria, deréktáji fájdalom és idült fáradtság miatt jelentkező betegek esetén. Ugyanakkor a betegség előrehaladott formái is teljesen tünetmentesek lehetnek. Az endometriosis diagnózisának ?gold standard" eljárása a kismedence laparoszkópos áttekintése, melyet ideális esetben szövettani vizsgálattal egészítünk ki, jóllehet a hystológiai eredmény negativitása nem zárja ki az endometriosis fennállását. Az endometriosis kezelése a betegség stádiumának, a vezető tüneteknek (fájdalom vagy meddőség), valamint a páciens családtervezési szándékának függvénye, ezért individuálisan, a betegség komplexitását figyelembe véve kell megválasztani.