A melanoma előfordulási gyakorisága az életkorral nő, legnagyobb arányban a nem hispániai fehérekben fordul elő. Bár az ocularis melanoma gyakorisága a töredéke a cutan melanomáénak - az összes melanomás eset mintegy 4%-a, éves incidenciája 0,6 : 100 000 -, a szemtumorok között a leggyakrabban előforduló malignitás. Az ocularis és a cutan melanoma együttes előfordulása irodalmi ritkaságnak számít. Közleményünkben egy 80 éves férfi esetét prezentáljuk, akinél 2008-ban cutan nodularis melanomát excindáltak. Szemészeten 2013-ban fokozódó visuscsökkenés miatt uvealis melanomát diagnosztizáltak, amelyet brachytherapiával kezeltek. Képalkotó vizsgálatokkal és biopsziával 2015-ben melanoma hepaticus propagatiója igazolódott. A primer cutan laesio mutációanalízise BRAF V600 K típusú funkciónyerő mutációt igazolt, míg az áttétben a vad típusú gén jelenlétét mutattuk ki. Onkoteam javaslata alapján 2015 augusztusában intraarterialis májkemoterápia kezdődött, melyből 11 ciklust kapott meg, 21 napos időintervallumokkal. A beteg a kezelést jól tolerálta, mellékhatás nem jelentkezett. A 2016. februári CT a májban lévő laesio parciális regresszióját igazolta; a tizenegyedik ciklus intraarterialis májkemoterápiáját követően a beteg komplett remisszióba került, amely több mint egy évig tartott. Az ocularis és a cutan melanoma szinkrón előfordulása igen ritka, metasztatikus progresszió esetén ugyanakkor az optimális onkoterápia kiválasztása komoly kihívást jelent. A két melanomatípus molekuláris patológiai háttere eltérő, amely segítheti a metasztatikus laesiók eredetének azonosítását és az optimális, személyre szabott kezelés megválasztását. Kulcsszavak: ocularis melanoma, uvealis melanoma, cutan melanoma, intraarterialis májkemoterápia, molekuláris patológia