A syncope gyakori klinikai probléma, amelynek fontos kardiovaszkuláris összefüggései lehetnek, ugyanakkor az ájuló betegeket elsőként többnyire más szakmák specialistái látják. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy a gyakorlatban nagyon heterogén, gyakran ineffektív, pazarló a syncope ellátás. A változtatáshoz fontos annak a felismerése, hogy a beteg intézeti jelentkezésének első pontja leggyakrabban a sürgősségi osztály, itt kell megválasztani az optimális ellátást. A különböző szakmai társaságok által kibocsátott diagnosztikus és terápiás ajánlások nagy segítséget jelentenek, azonban önmagukban elégtelenek a megfelelő betegút megválasztásához. Az ajánlásokon alapuló helyi algoritmusokat kell a gyakorlatba ültetni az első ellátó sürgősségi osztályokon, s ezt elősegítheti az ugyanitt kialakított obszervációs egység működése. További új ellátási formát jelenthet a tercier kórházakba, gyakran azok kardiológiai részlegeibe illeszkedő, járóbeteg-ellátásra szakosodó syncope ambulancia, amely speciális tárgyi és személyi feltételekkel működtethető. Az utóbbiak közé tartozik a syncope ellátás iránt érdeklődő, annak vizsgáló módszereiben jártas, tapasztalt főállású szakorvos jelenléte. A syncope ambulanciára a sürgősségi osztályról, kórházi osztályokról, de a háziorvosok felől is referálható a beteg. Hatékony syncope-ellátás csak a fenti elemek rendszerszerű működtetésétől várható. Kulcsszavak: syncope menedzsment, sürgősségi osztály