Abraham Maslow szükségletpiramisa a legismertebb pszichológiai elméletek egyike. Kimondja, hogy az evési magatartás alapvető tényezője a biológiai létezésnek. Amíg kielégítetlen az éhség, az organizmus nem képes magasabb szükségletek (biztonságvágy, szeretetigény, teljesítményvágy, önmegvalósítás, transzperszonális igények) kielégítésével törődni. Az éhség csillapítását követően éppen ezek a hajtóerők erősödnek fel. Az összes civilizációs aktivitás a fiziológiai szükségletek (elsősorban az evés) kielégítésére épül. Maslow tévedése, hogy az evés működését kizárólag fiziológiai tényezőkre vezeti vissza. A fogyasztói társadalom embere viszont szinte éhséget sem érez a bőségben, mégis evésfüggő, és túleszi magát. Az evés ugyanis a biztonság élményét adhatja, alkalmas a szeretet kifejezésére, a gasztronómiai érdeklődés sok embernek az esztétikai és kognitív teljesítmény érzését adja. Az anorexiás számára az étel elutasítása az önmegvalósítás élményét biztosítja, sőt esetenként vallásos, spirituális, transzcendentális élményekkel is társul. Tehát az éhség valamennyi magasabb humán szükséglet formájában aktivizálódhat. A marketingkommunikáció éppen ezt a jelenséget használja fel a nagyobb fogyasztás motiválásának érdekében. Kulcsszavak: szükségletpiramis, motiváció, Maslow, érzelmi evés