A szerzők közleményükben egy súlyos szenzoros károsodásban szenvedő cukorbeteg esetét ismertetik, akinek szenzoros neuropathiája korán trofikus fekély kialakulásához vezetett. A neuropathia oki kezeléseként alfa-liponsav-adást kezdtek, a megfelelő glykaemiás kontroll mellett a kardiovaszkuláris rizikófaktorok felmérését követően a beteg antihipertenzív kezelését bővítették, statin- és allopurinolterápia is indult. Az évek folyamán jelentkező újabb és újabb trofikus talpi fekély perifériás érbetegség hiányában jó gyógyhajlamot mutatott. A beteg neuropathiás eredetű fájdalmai idővel jelentősen fokozódtak, így a neuropathia oki kezelését tüneti szerrel egészítették ki, mellyel a beteg fájdalmai a továbbiakban jól uralhatóak voltak. A szenzoros neuropathia további szövődményeként Charcot-féle osteoarthropathia, a lábfejek deformitása és kalapácsujj alakult ki, kezelésükre a beteg egyedileg kialakított, tehermentesítő szilikonbetétet és cipőt használt jó eredménnyel. A beteg utolsó klinikai észlelésének alkalmával a jobb II. lábujj váladékozó fekélye és a distalis lábfej erythemás duzzanata miatt jelentkezett, amelynek hátterében Charcot-láb és ulceratio talaján kialakult krónikus osteomyelitis igazolódott. Többhetes célzott antibiotikus kezelés, a lábujjak tehermentesítése és a distalis phalanx fertőzött csontfragmentumainak eltávolítása után a fekély gyógyult, a beteg lábujja megmenthető volt. A súlyos fokú szenzoros neuropathia a visszatérő talpi fekélyek és a Charcot-láb legfontosabb kóroki tényezője. A szerzők esetük kapcsán áttekintik a Charcot-láb és diabetesesekben kialakuló osteomyelitis aktuális kérdéseit, és felhívják a figyelmet arra, hogy a neuropathia megfelelő, a kardiovaszkuláris rizikófaktorokra is kiterjedő komplex kezelésével és a diabeteses láb multidiszciplináris megközelítésével az amputáció megelőzhető. Kulcsszavak: szenzoros neuropathia, neuropathiás osteoarthropathia, Charcot-láb