Az acromioclavicularis ízület sérülésének konzervatív és műtéti ellátása lehetséges. A Rockwood IV-VI-os típusoknál műtéti ellátás indokolt. A szerzők osztályán korábban többnyire az AC ízület percutan áttűzését és Bosworth csavarozását végezték. A szerzők az elért eredményekkel, hasonlóan a nemzetközi véleményekhez, elégedetlenek voltak, emiatt került sor új módszer "felkutatására", majd bevezetésére. A választás a "Minimal Invasive Acromioclavicular Joint Reconstruction" (MINAR) módszerre esett. A technikával szerzett tapasztalatok és eredmények korrelálnak a nemzetközi irodalomban közöltekkel. A kezdeti két problémás eset után nagyon jó klinikai eredményt találtak. A MINAR az AO elveknek is megfelelően biztosít anatómiai rekonstrukciót. Biomechanikai szempontból ideális, mert az AC ízület eredeti mozgásait és a korai funkcionális kezelést lehetővé teszi. A technika minimálisan invazív, a rendszer rendkívül erős, de dinamikusan stabil. A műtét könnyen elsajátítható, a műtéti idő rövid, a beteg számára nem jelent nagy terhelést. Szövődménymentes esetekben további műtétekre (implantátum eltávolítás) nincs szükség.  Kulcsszavak: Acromioclavicularis ízület; Ficam; Minimál invazív technika; Rekonstruktív sebészet; Vállficam; Varrat-technika;