Ez az esettanulmány egy 28 éves, autóbalesetben súlyos agysérülést szenvedett nőbeteg neurorehabilitációs zeneterápiájának kómás, kómából kikerülő, minimális tudatos szakaszáról szól. A tanulmány célja, hogy a regenerálódási folyamat összetettségét megvilágítsa, amiben a pillanatfelvételeknél nagyobb hangsúlyt kap egy igen lassú folyamat vizsgálata. A gyógyulási procedúra nagyon sok tekintetben nem egy lineárisan felfelé mutató görbe szerint haladt. A hullámzó állapotban nagyon sok a családi háttér miatti, már a baleset előtt kialakult probléma is felszínre tört. Ennek ellenére az esettanulmány megvilágítja a zeneterápiának azt a lehetőségét, amelyet abban a neurorehabilitációs szakaszban biztosít, amikor a nonverbális megközelítés rendkívüli jelentőségű. Ebben a preverbális időszakban minden más gyógyító tudományág mellett a zeneterápia immanenciája vitathatatlan. Ugyanakkor a nem feltétlenül sikertörténetek sokaságából álló esettanulmány arra is rávilágít, hogy bármennyire is lehet izoláltan egy-egy terápia, jelen esetben a zeneterápia, fontos bizonyos apró gyógyulási szakaszban, a beteg hosszú távú rehabilitációjához elengedhetetlen a rendszerszintű megközelítés. Ebben a szemléletben kulcsfontosságú az együttműködés a teamtagok, a beteg és a hozzátartozók között.