A különböző etiológiájú obliteratív érbetegségek miatti alsóvégtag-amputációk száma az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekszik. A műtétet követő önellátás és mobilitás biztosításában a rehabilitációnak kulcsszerepe van. Legnagyobb kihívást a bifemoralisan amputált betegek rehabilitációja - ezen belül is a járás tanítása - jelenti. Fontos kérdés, hogy ezeknél a betegeknél a kerekesszékes életmódra való oktatás alternatívájaként a járástanítás reális cél lehet-e? Esetismertetés: Célunk egy 33 éves, Buerger-kór miatt bifemoralisan amputált, nagy aktivitási igényű férfi járás-tanítása volt. Gyakorló protézisek alkalmazásával, alacsony testmagasságról indulva, a protézisek magasságának fokozatos emelésével az önálló járás elérését tűztük ki célul. Betegünk amputáció előtti testmagassága 183 cm volt. Az első, legalacsonyabb művégtagokkal 154 cm-es testmagasságot értünk el. Ezután a protézisek magasságát két ütemben emeltük. A protézisszár 10 cm-es emelését követően 164 cm-es testmagasságnál már járó-kerettel, majd 2 db 3 pontos bot segítségével gyakorolt 7 héten keresztül. Ezt követően négytengelyű szabad-ízület került beépítésre, ami a testmagasság további, 6 cm-es emelését jelentette. Hat héttel hazabocsátását követően Zebris(R) járásanalitikai rendszerrel mértük fel a járás temporospatialis, kinematikai és kinetikai paramétereit. Járásgyakorlása első szakaszában járókorlát közötti járástávolsága 4 m-ről 20 m-re nőtt. A második szakaszban 164 cm-es testmagasságon, segédeszközökkel megtett, pihenés nélküli járástávolsága 4 m-ről 10 m-re növekedett. Ízülettel rendelkező protézisével 173 cm-es testmagasságot értünk el, a járástávolsága 10 m-ről 50 m-re nőtt, lépcsőn 6 fokot tudott fel és le közlekedni. Következtetések: A protézisek és ezáltal a test magasságának több lépcsőben való emelésével sikerült elérni a kitűzött célunkat. Betegünk segédeszközzel, rövid távon önállóan járóképessé vált, járása mindvégig stabil volt. Bifemoralisan amputált betegek rehabilitációjában legtöbbször a kerekesszékes életmódra való oktatás reális cél, ugyanakkor módszerünk alternatívaként szolgálhat ezen betegek speciális eseteiben a járás újratanulásában.