Háttér: napjainkban a fizikai aktivitás mértéke az életkor előrehaladtával csökkenő tendenciát mutat. Fiatal szervezetnél a mozgásszegény életmód a legfőbb okozója a helytelen tartás kialakulásának. A karate az egyik legkomplexebb mozgáskultúra. Élettani hatásait és fizikális képességfejlesztő hatékonyságát tekintve ideális fizikai aktivitás lehet a pubertáskorú korosztály számára. Cél: a kutatás a karate alkalmazhatóságát elemzi a pubertáskorú gyerekeknél korosztályosan nagy arányban előforduló tartáshibák kialakulásának prevenciójában, valamint a már kialakult sportolási szokás befolyását a szabadidő nem kötelező indíttatású aktívabb eltöltésére. Anyag és módszer: a kutatásban 16 rendszeresen karate edzésre járó, de mást nem sportoló pubertáskorú diák, és 16, az iskolai kötelező testnevelési órákon túl mást rendszeresen nem sportoló tanuló vett részt. A vizsgálat a poszturális izomzat izomegyensúlyát mérte fel Matthias-teszttel és a Magyar Gerincgyógyászati Társaság által kidolgozott felmérő gyakorlatok segítségével, valamint a gyerekek nyári szünidei aktivitását elemezte egy egyedi kérdőívvel. Eredmények: a helyes testtartáshoz szükséges izmok izomegyensúlyát vizsgálva szignifikáns (p=0,005) a különbség a karate edzésekre járó és a nem sportoló diákok között, előbbiek javára, és a nyári szünetet is szignifikánsan aktívabban töltötték a karatekák (63%-os maximális aktivitás) a T1em sportoló diákokkal szemben (63%-os maximális passzivitás). Limitációk: A mintavételi lehetőségek korlátai miatt csak kevés alanyszámú és nem megfelelő homogenitású mintával készült a kutatás. Következtetés: a karate edzés egy jelentős pozitív minőségi kiegészítése az iskolai testnevelés óráknak és ideális prevenciós lehetőség a korosztályos tartáshibák szempontjából is. A gyerekek sportoláshoz való hozzáállását és mozgásszeretetét tekintve erős hiány és szükség mutatkozik a mozgásszeretetre nevelésben és a jelenlegi erős passzivitásból való kimozdításban. Kulcsszavak: karate, pubertáskor, aktivitás, tartáshiba prevenció