Az elmúlt évtizedekben elsősorban az USA-ban erősödött meg a háziorvosi gyakorlatból indulva az a megújult szemlélet, mely a megelőzés, a kezelés és a gyógyítás során a szervezet egészét, működésének, a léleknek és a környezetnek az egyensúlyát funkcionális egységében igyekszik kezelni. Az irányt szakmai szervezői körök a XXI. század egészségügyi paradigmájaként is értékelik. Kijelenthető, hogy a csak a szervekre koncentráló, kizárólag a hagyományos elvekkel történő gyógyítás már a múlté, jövője nincs mai formájában. Fontos mozgatórugója a változásoknak a spirál formában emelkedő költségek megfékezésének szükségessége, valamint egyfajta lakossági igény megjelenése is. Az egészségügyi kultúraváltás kihívását felvállaló oktatási központok esetében a holisztikus betegellátási koncepció gyakorlatba ültetése lenne célszerű első lépésként a továbblépés lehetőségeinek szem előtt tartásával. A transzdisciplináris értékekkel bíró holisztikus formára adaptáltan egyedi definícióként javasolt az un. kapcsolat alapú orvoslási forma, a Cooperation Based Medicine (CBM) bevezetése, mely pontos megértéséhez és alkalmazásához érdemes vizsgálni az adott egészségügyi rendszert. Már a tervezéstől kezdve az integratív szakmai összetétel kialakítására, az oktatás, a kutatás, a gyakorlat párhuzamos kezelésére kell törekedni, lehetőleg a legmagasabb evidencia szint és az ellátási kockázatok csökkentése mellett.