A peritonealis dialízis jelentősége a vesepótló kezelésben várhatóan növekedni fog, emiatt különösen fontos a peritonealis dialízis technológiájának legfőbb hátrányát jelentő glükózexpozíció újragondolása, az adverz hatások minimálisra csökkentése, amely a PD-oldatok további fejlesztésétől várható. Az első lépést a jelenlegi konvencionális glükózalapú PD-oldatok lokális és szisztémás káros hatásainak csökkentésében a biokompatibilis és nem glükózalapú modern PD-oldatok kifejlesztése jelentette. Egyelőre ? limitált tapasztalatok alapján ? nincsenek egyértelmű adatok a jobb klinikai kimenetelre. Felmerül az elméleti összefüggés a PD ritka szövődményeként kialakuló enkapszuláló peritonealis sclerosis és a peritonealis felszín lokális tartós glükózirritációja között. A szisztémás glykaemiás terhelés mértéke az aktuális állapotot tükröző szövetiglükóz-monitorozással, a hosszabb távon kialakuló kumulatív károsodás a bőr-autofluoreszcencia mérése útján követhető, a klinikai gyakorlatban azonban egyelőre egyik módszer sem kiterjedten használt. A modalitásból eredően fokozottabb a cardiovascularis betegségek rizikója, ezek mielőbbi diagnosztikája és kezelése kiemelt fontosságú. A diabetológiai szempontokat is tekintetbe vevő terápiás lépések megválasztásakor a páciensek életminőségi mutatóinak javítására, a megvalósítható legoptimálisabb életvitelre kell törekednünk.