Háttér: A rectus diastasis kitágítja, vagy akár teljes hosszában két különálló részre választja a hasi izomszakaszt, a kétoldali musculus rectus abdominist. Nemzetközi vizsgálatok alapján nincs egyértelmű megállapodás a normál interrectus távolságot illetően. Cél: Jelen vizsgálat a rectus diastasis várandósság alatti kialakulására, utána való fennmaradására, annak okaira és rizikófaktoraira irányul. Anyag és módszer: Legalább egyszer szült 47 nő vett részt a palpatioval végzett fizikális vizsgálaton. A résztvevők két csoportra bonthatóak, 21 főnél (1. csoport) megállapítható volt rectus diastasis, 26 személynél (2. csoport) nem igazolódott a probléma. A szétnyílás hosszában a légszélesebb mérhető távolságot 2,5cm (2 ujjnyi) felett rectus diastasisként értékeltem. Eredmények: Az 1. csoport tagjai közül 53% szült császármetszéssel, a 2. csoportban 39%. Az 1. csoport tagjainak 52%-ánál jelentkezett derékfájás a várandósság ideje alatt, ezzel szemben a 2. csoport 26%-át érintette a probléma. A fájdalom szülés után az 1. csoport 47%-ánál maradt fenn, míg a 2. csoport 15%-ánál. A testtömeg értékek vizsgálatánál kétmintás, nem egyenlő varianciájú t-próbával szignifikáns különbség mutatható ki a kiemelt időszakokban, a szülés után 6 hónappal mért értékek kivételével. A két csoport közötti átlag testtömeg különbség 8-10,01 kg között ingadozott. Kétmintás t-próba alapján nincs szignifikáns különbség a gyermekek átlag születési súlya és hossza között. Limitációk: A rectus diastasis rizikófaktorai az elemszám növelésével kiemeltebbek lennének. Megbeszélés: Az, hogy a rectus diastasis mennyiben befolyásolja a derékfájást, további vizsgálatot igényel. Az eredmények alapján azoknak a résztvevőknek, akik alacsonyabb testtömeggel bírnak, minimum heti 2-3x rendszeres testmozgást végeznek, és/vagy császármetszéssel szülnek, nagyobb esélyük van a rectus diastasis kialakulására. A probléma kezelése egyénre szabott, speciális hasizom gyakorlatokkal történik.