Az aktív D-vitamin klasszikus, calcium- és csontanyagcserére kifejtett hatásán túl, autokrin, illetve parakrin úton befolyásolja az immunrendszer működését, hatással van a sejtek proliferációjára, differenciálódására és működésére. Számos extra-renalis szöveten jelen van a biológiailag aktív 1,25(OH)2D3 forma kialakulásához szükséges 1-a hidroxiláz enzim, illetőleg receptora gyakorlatilag az immunrendszer összes sejtjén megtalálható. Az aktív D-vitamin fokozza a makrofágok és természetes ölő sejtek fagocita aktivitását, elősegíti az antimikrobiális peptidek termelődését, gátolja az antigén prezentáló sejtek differenciálódását és érését. Részben direkt módon, részben a citokin miliő befolyásolása révén hat a dendritikus sejtekre (DC), amelyek alapvetőek a T-sejt függő immunválasz beindításában és fenntartásában. Az aktív D-vitamin a Th sejtek differenciálódásának és citokin szintézisének transzkripciós regulátora, befolyásolja az immunológiai válasz szempontjából alapvető T-helper működés egyensúlyának kialakulását, hatással van a Thl és Th7 sejtek megjelenésére, valamint citokin termelésére. Szerepe a humoralis immunitás tekintetében is megfigyelhető, amely a B-sejtek aktivációjának és differenciálódásának függvényében módosul. Az 1,25(OH)2D3 gátolja a B-sejtek proliferációját, a plazmasejtekké történő differenciálódást, az immunglobulin osztályváltást, a memória B-sejtek kialakulását és mindemellett B-sejt apoptosist is indukál. Az aktív D-vitamin immunrendszer működésében való sokrétű jelenléte, valamint epidemiológiai adatok igazolják, hogy a D-vitamin egyike azon környezeti tényezőknek, melyeknek szerepe lehet a különböző autoimmun betegségek kialakulásában vagy progressziójában. Az aktív D-vitamin immunmodulátor hatásának mind jobb megismerése, új terápiás vonalat hozhat az autoimmun betegségek kezelési protokolljában.