Szomorú világjelenség a daganatos betegek számának emelkedése, mely téren sajnos hazánk élenjáró. A betegszám emelkedik, a szakrendelések leterheltek, nehezen elérhetőek, kevés az onkopszichológus szakember. Meghatározó esemény a minden orvos számára a szakrendelésen született rákos diagnózis, mely annak ellenére, hogy a betegség érdemi kezelése nem ugyanott történik, komoly bizalmi viszonyt eredményez betegeinkkel. Onkológiai jellegű tevékenységünk kapcsán találkozásaink a betegekkel egyedi konzultációs lehetőségeket biztosítanak, és ha mindezt nem is mint képzett onko pszichológusok végezzük, akkor is reménykedhetünk a betegünk életminőségének javításában. Jelen cikk célja nem elsősorban tárgyi tudást pótolni, hanem négy évtizedes egyéni tapasztalatok alapján történő javaslattétel a szemléletváltáshoz. Az alap módszerként ajánlott holisztikus megközelítés lényegében első lépcsőjét képezi annak a hazai körülmények között is alkalmazható iránynak, mely Integratív Medicinaként - azon belül is integratív onkológiaként - ismert az irodalomban, és a XIX. század paradigmájaként értékelik a Whole Person Care elv keretén belül.