A járóbeteg szakellátás felelőssége az otosclerotikus nagyothallók (beteg)irányításában: stapedectomia vagy hallókészülék legyen a hallás-rehabilitáció? / Szendi László [et al.]
Bibliogr.: p. 21. - Abstr. hun., eng.
In: IME. - ISSN 1588-6387, eISSN 1789-9974. - 2017. 16. évf. 5. sz., p. 16-22. : ill.
Az otosclerosis elnevezést Politzer Ádám magyar származású híres fülész vezette be 1893-ban. A klinikai otosclerosis (OTO) megjelenése a közlések szerint átlagosan 33 éves korra tehető. Tünetei: hallás csökkenés, ami vezetéses típusú vagy kevert, sokszor fülzúgás, igen ritkán szédülés. A hallásjavító készülékek látványos technikai fejlődése ellenére megvannak a korlátai és viselésének akadályai. A láthatósága és velejáró technikai gondok mellett a fő probléma az akusztikai visszacsatolási hurok, a hang minőség és az erősítés nagysága. Az OTO miatti fiatal nagyothallók ezért nem szívesen viselnének hallókészüléket. Sikeres műtét után viszont nincs további teendője, és nem látszik rajta semmi. A hallás-rehabilitáció alapvetően sebészi; a stapes sebészete jelenti a választandó terápiát, aminek technikája folyamatosan javul, és a sikertelen esetek száma szignifikánsan csökken. Közleményünk célja a "prediktív modell" alkalmazásának elősegítése a felelősségteljes beteg felvilágosítás és irányítás érdekében. Az irodalomban hiányos az információ az elérhető hallásjavulás prognosztikai faktorairól. A műtétre jelölteknek kell adni evidence-based információkat a műtét előtti tanácsadásban, és bevonjuk őket azokba a döntésekbe, amelyeket az egészségügyi ellátó nyújtani tud részükre. Ha több információt adunk betegeinknek műtét előtt, kevesebb lesz az elégedetlenség műtét után.