Bevezetés: Húgycsőszűkületek megszüntetése céljából a különböző húgycsőbetétek behelyezésének javallata ellentmondásos, általában csak szűk indikációs területen jöhetnek szóba. A húgycsövet ért külső vagy iatrogén sérülés okozta spongiofibrosis károsítja a szivacsos test vérellátását, ezáltal csökkenti a húgycsőbetétek sikerességét. A kezdetben hozzájuk fűzött reményeket a rövid távú eredményességükről számot adó közlemények táplálták, amelyeket azonban a közép és hosszú távú utánkövetések nem igazoltak. Esetismertetés: Esetünkben visszatérő bulbaris húgycsőszűkület miatt többszöri urethrotomia internát végeztünk. Rövid időn belül ismételten jelentkező szűkület miatt - más intézetben - fém húgycsőbetétet (wallstent) helyeztek be, majd 11 éwel később a betétben keletkező sarjszövet okozta részleges elzáródást lézer vaporizációval oldották meg. Átmeneti eredményességet követően opioid típusú analgetikummal enyhíthető fájdalom és teljes vizeletrekedésig fajuló húgycsőszűkület alakult ki, amely miatt nyílt helyreállító húgycsőműtétet végeztünk. A súlyosan heges és teljesen elzáródott húgycsőszakaszt a fémbetéttel együtt a membranosus szakaszig kimetszettük és vég a véghez anasztomózist készítettünk. Zavartalan műtéti időszak után 8 hónappal a beteg panaszmentes, kontinens, kitűnő csúcs és átlagos áramlással vizel. Következtetés: A húgycsőbetét látszólag kézenfekvő megoldást kínál a húgycsőszűkület megszüntetésére, azonban hoszszú távú eredményességét tekintve elmarad a nyílt húgycsőműtétek sikerességi arányától. Idegen testként fokozza a spongiofibrosist, amely a már meglévő szűkületet súlyosbíthatja, és a későbbiekben szükségessé váló helyreállító műtétet rendkívül megnehezítheti, akár kétlépcsős megoldást is igényelhet.