Bevezetés: A kritikus állapotban lévő betegek sürgősségi osztályra való felvétele nagy kihívást jelent, a korábbi évek gyakorlata pedig rámutatott a sürgősségi ellátásban megjelenő betegek rendszeres osztályozásának szükségességére, azaz a triázs bevezetésére a sürgősségi osztályokon. Kutatásunk célja, hogy bemutassuk a Manchester Sürgősségi Triázsrendszer bevezetését követő döntési mechanizmust a sürgősségi környezetben. Módszer: Munkánk kvantitatív, keresztmetszeti leíró kutatás. A Manchester Triázsrendszert a beérkező betegek gyors klinikai sürgősségi osztályozására vezették be. Adatainkat a sürgősségi ellátásban kezelt betegekről szóló e triázs információs rendszerből nyertük, a rendszer bevezetését követő három hónapból (2014. október december). Eredmények: Az adatgyűjtésben 7200 felnőtt korú személy vett részt, akik a sürgősségi osztályon a vizsgálati időszakban megjelentek. Közülük 5993 fő vett részt a triázs osztályozásban. 43%-uk férfi volt, átlagéletkoruk 55 év volt. E betegek 77,2%-a a tünetek jelentkezését követő 24 órában érkezett a sürgősségi osztályra. A legmagasabb sürgősségi kategóriába a betegek 1,8% a tartozott, a legtöbb beteg (82,-86%) pedig a standard sürgősségi kategóriába volt sorolható. Megbeszélés: Szlovéniában az Egészségügyi Minisztérium 2010-ben vezette be a triázs rendszert. A triázs rendszert minden, sürgősségi osztályra beérkező beteg esetében alkalmazni kell. Különös figyelmet kell fordítani a betegek kezelésében felmerülő késésnek, valamint a sürgősségi ellátás időszerűségének. Kutatásunk bizonyítja, hogy az ilyen jellegű munka jóval szisztematikusabb, az ápolóknak pontosabb rálátást biztosít a beteg állapotára, az ápoló munkája pedig autonómabb lesz.