Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=125681
MOB:2017/2-3
Szerzők:Toldy Erzsébet; Horváth Dóra Eszter; Nagy Rita; Elekes Sarolta; Lőcsei Zoltán
Tárgyszavak:LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK; ANTITESTEK; DIAGNOSZTIKAI TÉVEDÉSEK
Folyóirat:Magyar Belorvosi Archívum - 2017. 70. évf. 1. sz.
[https://www.belgyogyasztarsasag.hu/folyoirat.aspx?web_id=&tmi=0&f=1&an=1932#j]


  Téves eredményhez vezető antitest-interferenciák a laboratóriumi diagnosztikában / Toldy Erzsébet [et al.]
  Bibliogr.: p. 16-18. - Abstr. hun., eng.
  In: Magyar Belorvosi Archivum. - ISSN 0133-5464. - 2017. 70. évf. 1. sz., p. 7-18. : ill.


Az egyre szélesebb körben alkalmazott immunanalitikai módszerek magas analitikai szenzitivitással rendelkeznek, viszont jóval fogékonyabbak az antitest-interferenciákra. Antitestek jelenléte a beteg mintájában olyan téves eredményhez vezethet, amely a betegre nézve káros következményekkel (felesleges terápia, további invazív vizsgálatok, betegségtudat kialakítása) járhat A közlemény főként az endogén (troponin, tireoglobulin, prolaktin, TSH) biomolekulák ellen keletkező autoantitestekkel foglalkozik, amelyek makro-molekulák létrehozásával a fehérjekötésen alapuló módszerek reaktivitását változtatják meg. A fentieken kívül az enzimaktivitások mérésekor is megtévesztő eredményhez vezethetnek (amiláz, CK, GOT). Az endogén autoantitestek jelenléte betegséget nem okoz, de az analitikát zavaró, rejtett szubsztanciaként a klinikai képtől eltérő eredményt adhat. Ugy a makrohormonok, mint a makroenzimek heterogén etiológiájúak, főként olyan fehérje-polimerek, amelyek az IgG-autoantitestekkel képeznek komplexet. Féléletidejük hosszú, biológiai aktivitásuk alig van. Pontos meghatározásuk gélfiltrációs kromatográfiával történhet, ennek hátránya, hogy nem végezhető rutinszerűen, viszont a polietilén-glikol- (PEG-) kezelés mint egyszerűen kivitelezhető módszer az esetek többségében segíti a makromolekulák felfedését Rutinszerű szűrés az interakciókra csak akkor indokolt a laboratóriumban, ha ismerten gyakoribb az előfordulásuk (pl. differenciált pajzsmirigy-carcinomában a tireoglobulin elleni antitest, hyperprolactinaemiában a makroprolaktin jelenléte). Egyéb esetben a klinikusnak kell jelezni, hogy az eredmény nem illik a klinikai képbe. A szerzők egyrészt az irodalmi adatok, másrészt saját gyakorlati tapasztalataik alapján foglalják össze és mutatják be az analitellenes autoantitestek okozta interakciókat, azok előfordulási gyakoriságát