Az orvostudomány haladása nem képzelhető el kísérletek nélkül, amelyek valamilyen hipotézis igazolását vagy tagadását szolgálják, vagy felfedezés céljából történnek. Az önkísérletezés a 18. században jelent meg és terjedt el elsősorban az élettan, gyógyszerhatástan, de sok más területen is. Etikai szempontból az önkísérletben a kísérlet alanya és kivitelezője azonos, ezáltal a kísérletező a betegekkel azonos kockázatot vállal. Az önkísérlet lélektani motivációja lehet a kíváncsiság, az altruizmus, a szabályok megkerülése, prioritások hajszolása, a kitüntetések utáni sóvárgás, az önbecsülés növelése. A gasztroenterológiában kevés, de látványos önkísérlet történt. A szerző időrendi sorrendben ismerteti a gasztroenterológiai önkísérleteket, bemutatva azok történeti hátterét és a kísérletező személyiségét.