A kardiovaszkuláris prevenció egyik alapvető eleme a lipidcsökkentés, amelyben az elsőnek választandó gyógyszerek a statinok. A statinterápia okozta lipidcsökkentés éresemény-gyakoriság és halálozást javító hatása a Bizonyítékokon Alapuló Orvoslás egyik legjobban igazolt összefüggése. Nagy és igen nagy kockázat esetén a kezelést szigorúan, a célértékek elérésének szem előtt tartásával kell végezni a tolerálható legnagyobb dózisú statinnal és szükség esetén hozzáadott ezetimibbel. Primer prevencióban, amikor nincs igazolt érbetegség és a beteg egyébként sem tartozik a nagy vagy igen nagy kockázatúak közé, több fő hosszabb távú kezelése szükséges egy éresemény megelőzéséhez. A jelenlegi terápiás gyakorlat a kardiovaszkuláris kockázatot egy adott időtartamra határozza meg, amely általában lényegesen rövidebb időszak, mint a várható élettartam. A halálozási adatok és a rizikóstátusz ismeretében meghatározható egy adott egyén esetén, hogy egy primer prevenciós intervencióval milyen élettartam-nyereségre számíthatunk. A fiatalabbak, a kisebb kockázat ellenére többet nyerhetnek a beavatkozással. A kis és nagy kockázatú csoportokban nem a nyereség nagyságában van a különbség, hanem az élettartam-nyereségben részesülők arányában. A lipidcsökkentő kezelés kis és közepes kockázatban is hatékony, de természetes, hogy egy esemény megelőzéséhez több beteget kell kezelni, mint ismert érbetegség esetén. A HOPE-3-vizsgálatban közepes kockázatú, induláskor 5,22 össz- és 3,31 mmol/l LDL-koleszterinszintű betegekben 10 mg rosuvastatin hatására placebóval szemben szignifikánsan, 24%-kal kevesebb primer végpont (kardiovaszkuláris okból bekövetkezett halál, nem halálos szívinfarktus, nem halálos stroke) fordult elő. A 2016-ban kiadott európai lipid irányelvekben kis és közepes kockázat esetén (SCORE szerint 1% alatti, illetve 1-5%-os 10 éves kardiovaszkuláris halálozási kockázatban) 3 mmol/l alatti LDL-koleszterinszint ajánlott.