Bevezetés: Ez a betegségcsoport manapság széles korosztályt érint, a harmadik leggyakoribb halálok, valamint könnyen rokkantsághoz vezethet. Cél: A rehabilitáció során már gyakran alkalmazott módszer a subaqualis torna. Eddig csak külföldi tanulmányok vizsgálták a víz alatti terápia stroke-os betegekre kifejtett előnyös hatásait, ezért hazai kutatásként célunk volt kideríteni, hogy a vízi közegben történő mozgás valóban javít-e ezen betegek állapotán. Anyag és módszer: A vizsgálatban 24 fő vett részt, közülük 10-en szárazföldi és vízi terápiában is részesültek 3 héten keresztül, heti 5 alkalommal, a további 14 beteg rehabilitációja csak szárazföldi kezelésekből állt. A felmérés során a Functional Independent Measure (továbbiakban: FIM) skálát alkalmaztuk, amely segítségével eldöntöttük, hogy kik vehetnek részt a vizsgálatban és közülük kik alkalmasak vízi terápiában való részvételre. A betegek statikus és dinamikus egyensúlyozó képességének változásait (állóegyensúly vizsgálata - lateralis és anteroposterior irányú kilengés, cél elérése testsúlyáthelyezéssel, reakcióidő mérése) a Cosmogamma Balance Platform ver. 8.0. 1. segítségével értékeltük. Eredmények: Elmondható, hogy a statikus és dinamikus egyensúly, a kibillenések sebessége, valamint a reakcióidő tekintetében is nagyobb mértékű javulás volt megfigyelhető azoknál a betegeknél, akik a víz alatti terápiában is részt vettek. Limitációk: A kutatást szükséges lenne nagyobb betegcsoportnál is elvégezni, továbbá arra nem derült fény, hogy önmagában a víz alatti terápia jobban fejleszti-e a stroke-os betegek egyensúlyát, mint a szárazföldi terápia. Következtetés: Összességében a kapott eredményeket látva kijelenthető, hogy a kutatás elérte célját, a szakirodalommal összehasonlítva hasonló eredményeket kaptunk, illetve plusz információkat is sikerült nyernünk a stroke-os betegek egyensúlyfejlesztéséről. Véleményünk szerint a stroke-os betegek egy részének kezelésénél fontos kiegészítő eljárás lehet a víz alatti torna alkalmazása.