A pulmonalis pangás gyakori patofiziológiai folyamat szívelégtelenségben. Diagnosztizálása nagy jelentőséggel bír a betegek kezelése és prognózisa szempontjából. Sokáig úgy vélték, hogy légtartalma miatt az ultrahang alkalmatlan vizsgálóeljárás a tüdő feltérképezésére, később azonban felismerték, hogy a folyadékfelszaporodás következtében a tüdőparenchyma vizsgálhatóvá válik. A pulmonalis pangás konvencionális mellkas-röntgenfelvételen részben a Kerley B-vonalak képében jelenik meg, ezért a jelenség manifesztációjának gondolt mellkasi ultrahang-artefaktumokat is B-vo­nalaknak nevezzük. Egyszerű kardiális transzducerrel is vizualizálhatóak a légzőmozgásokkal szinkron változó, a pleura felületéről kiinduló és a tüdőparenchyma felé irányuló üstökösszerű, vertikális nyalábok. Az extravaszkuláris víztartalom noninvazív vizsgálata ultrahangkészülékkel, a B-vonalak számának feltérképezésével lehetséges. Az eljárás megfelelő szenzitivitással és specificitással képes kimutatni a heveny és a szubklinikus pangást. A B-vonalak nemcsak a diagnózis felállításában segítenek, hanem hasznosak a szívelégtelen betegek terápiájának irányításában és a prognózis meghatározásában. A tüdő ultrahangozása kiváló diagnosztikus lehetőség a kardiológus kezében, mivel könnyen elsajátítható, betegágy mellett alkalmazható, sugárzásmentes, költséghatékony, korlátlanul ismételhető módszerről van szó, amely noninvazív módon képes kimutatni a pulmonalis pangást.