A sportolókat érintő halálozás vezető oka az intenzív sporttevékenység során elszenvedett hirtelen szívhalál (HSZH). Célunk volt a szív mágneses rezonanciás (MR) vizsgálat diagnosztikus szerepének tanulmányozása strukturális szív­izombetegség gyanúja miatt vizsgált sportolók esetén, a sportolói HSZH etiológiájának tisztázása, valamint a diagnosztizált kórképek gyakoriságának meghatározása. A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán 2011. január és 2016. december között 153 sportoló (112 férfi, átlagéletkor: 26,5+-10,5 év) szív MR-vizsgálatát végeztük strukturális szívizombetegség gyanújával, 10 esetben reanimációt követően. Hossz- és rövidtengelyi síkokban mozgó MR-felvételeket készítettünk, meghatároztuk a bal és jobb kamrai volumeneket, izomtömegeket és ejekciós frakciókat, valamint vizsgáltuk a kamrai falmozgászavarok jelenlétét. Akut miokardiális károsodás gyanúja esetén T2-súlyozott felvételeket készítettünk a miokardiális ödéma azonosítására. Az esetleges nekrózis/fibrózis megítélésére az esetek 88%-ában kontrasztanyag adásával egészítettük ki a vizsgálatot. Az MR-vizsgálat 39 sportoló (25,5%) (37 férfi, átlagéletkor: 27,2+-17,0 év) esetén igazolt szívizom-betegséget. Hipertrófiás cardiomyopathiát (HCM) 9 esetben (23,0%), arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathiát (ARVC) 7 esetben (18,0%), két-két esetben dilatatív (5,0%), illetve noncompact cardiomyopathiát (5,0%) diagnosztizáltunk. Az MR-felvételeken további két esetben (5,0%) korábban lezajlott miokardiális infarktus maradványhege ábrázolódott. Tizenöt esetben (38,5%) noniszkémiás eredetre utaló késői típusú kontraszthalmozás ábrázolódott, az esetek nagy részében falmozgászavar (12 beteg), illetve EKG-eltérés (8 beteg) nélkül. Nyolc esetben gócos, subepi-midmiokardiális jellegű kontraszthalmozási mintázat igazolódott, amely leginkább lezajlott myocarditis maradványhegének felelhet meg, közülük három sportolónál volt ismert lezajlott myocarditis. A noniszkémiás kontraszthalmozási mintázatot mutató sportolók közül 7 esetben atípusos halmozási mintázat volt jelen. Az MR-kép egy esetben Fabry-betegségre (3,0%) volt típusos, további egy esetben pedig koronária eredési anomália ábrázolódott (3,0%). Ezen belül a fent említett kórképek megoszlása a 10 reanimált beteg esetében a következő volt: három betegnél igazolódott ARVC, két betegnél atípusos halmozást láttunk, a további 5 esetben strukturális eltérést nem azonosítottunk. Sportolók esetén a szív MR-vizsgálatnak kiemelt diagnosztikai szerepe lehet a nehezen felismerhető kórképek (pl. csúcsi HCM, ARVC, lezajlott myocarditis) azonosításában. A szív MR-vizsgálat atípusos miokardiális fibrózist igazolhat falmozgászavar, illetve EKG-eltérés hiányában is, ám a háttérben álló kórkép az esetek egy részében részletes kivizsgálást követően sem azonosítható egyértelműen. A cardiomyopathiák közül az általunk vizsgált csoportban a leggyakoribb kórkép a HCM, míg a HSZH hátterében álló leggyakoribb strukturális eltérés az ARVC volt.