Bevezetés. Korábbi tanulmányaikban megállapították, hogy az Ózdi Kistérségben megjelentek az ún. második generációs fiatal munkanélküliek, akik elérve a munkaképes életkort, nem kaptak munkát, miközben már szüleik is munkanélküliek voltak. Célkitűzés: Kérdésként merült fel, hogy a volt, ún. szocialista országok második generációs munkanélkülisége egyrészt milyen arányú, mióta és hogyan kapcsolódik az Európában egyre inkább növekvő, a fiatalokat, pályakezdőket fenyegető munkanélküliséghez, másrészt iskolázottságuk, közegészségügyi biztonságuk színvonala, illetve orvosilag alkalmas munkavégző képességük alapján, életkörülményük kockázatkezelése, társadalmi felzárkóztathatóságuk, hasonló-e az európai fiatalságot potenciálisan fenyegető tömeges munkanélküliekéhez. Módszer. - 800 első és második generációs, magyar és roma, férfi és nő munkanélküliek iskolázottságát, közegészségügyi biztonságát, munkavégzésre való alkalmasságát kérdőíves-önkitöltéses, valamint interjús módszerekkel, továbbá a Magyarországon érvényes a munkavégzésre (itt fizikai munkára) való orvosi alkalmasság vizsgálatával elemezték és a jellemző paramétereket részben leíró, részben összehasonlításra alkalmas statisztikai eljárásokkal értékelték. Eredmények. Megállapították, hogy eltérően a gazdasági válságokhoz szokásosan kapcsolódó munkanélküliségektől, az ún. szocialista világrendszer összeomlásával egyidejűleg már a tömeges munkanélküliség kezdetével csaknem egyidőben megjelentek a második generációs munkanélküliek. Arányuk az idő előrehaladásával gyorsan növekszik, iskolázottságuk alacsonyszintű, szakmai képzettségük még az első generációs munkanélküliekét sem éri el, tanulási lehetőségük, lakóhelyi közegészségügyi biztonságuk erősen kifogásolható, és a lakóhelyi közegészségügyi-járványügyi biztonságot fenyegeti. Fizikai munkavégzésre való alkalmasságuk életkoruktól erősen függ. Jelentősen fiatalabb koruk ellenére fizikai munkavégzésre való alkalmatlanságuk több mint 9-szeresen haladja meg.