A perifériás idegsérülések sok nehézséget okoznak a sebésznek és a rehabilitációs szakorvosnak egyaránt. A dolgozat első részében összefoglaljuk azokat az anatómiai és élettani ismereteket, melyek lényegesen befolyásolják az idegsérülések gyógyulását és a választandó kezelési taktikát. A diagnosztikának arra kell válaszolnia, van-e szükség sebészi beavatkozásra, vagy sem. Legértékesebb eszközünk továbbra is a fizikális vizsgálat, újabban pedig az ultrahang. A megfelelő kezelés megválasztása nagymértékben függ attól, milyen idősen látjuk el az idegsérülést. Ha annak rekonstrukciójára nincsen mód, palliatív módszereket választunk, minta neuromuscularis transzfer vagy az idegtranszfer. A rehabilitációs szakma feladata a perifériás idegsérülés objektív értékelése, a megfelelő kezelés elvégzése. Ennek integráns része a konzervatív terápiás módszerek mellett a sebészi rehabilitáció is.